Elefánt a porcelánboltban

Hosszú volt ez a hét,sok munka, hajnalban kelés, legkésőbb este kilenckor alvás. Fejfájás nem akar elmúlni, már második hete. Szerintem a stressz az oka, nem is a munkahelyi, ott most minden ok, sokkal inkább a magánélet. Most semmi sem stimmel, ahogy szakmailag előrelépek, úgy távolodom el egy lehetséges párkapcsolattól. Nem jó ez így, én is tudom. Olyan, mint a futóhomok, és nem tudok kiszálni belőle, csak süppedek, egyre mélyebbre. Augugsztus 20. és a kapcsolódó hétvége, elmenekülök a világ elől, kivéve szombaton, mert akkor Borfalu. Nincs szükségem most emberekre, magamban kell legyőznöm a problémát, hogy minden újra a (én szemszögemből) normális legyen. Tehát kiegyensúlyozott legyek. Nehezebb lesz, mint eddig. Túl nagy pofon volt a múltkori. Elfutok a család elől, 7 évvel fiatalabb unokahúgom most mutatja be a barátját otthon, nekem még nem volt kapcsolatom. Kellemetlen és kínos, tudom. Annyira nem történt semmi péntek óta, hogy az már fáj. Milyen irónikus is ez a kifejezés... A pénteki dolog kísért még mindig, nehezebben dolgozom fel, mint sejtettem. Rosszul alszom, többször felébredek éjjel. A krónikus fejfájásomnak sem tesz jót, de legnagyobb kárt az önbecsülésemben tette, nagy nehezen felépítettem valamit magamban, erre tönkre is tettem egy éjszaka alatt. Hülye voltam, hogy elhittem, lehet valami közöttünk....